„Réges-régen a négy nép békében élt…”
El ne merjétek hinni ezt a
baromságot! Ezt a mondatot mindenki ismeri, akinek pár éve még tartott a
gyerekkora. Szerintem mindenki ismeri a sztorit a négy elemet jelképező népről,
ahol vannak idomárok, akik ezeket az elemeket irányítják és a többi és a többi…
Szerintem mind tudjuk. De mi van, ha én azt mondom, hogy az egész történetből
szinte semmi se igaz? Már maga az is, hogy vannak, akik nem idomárok. De ez még
hagyján! Az a feltételezés, hogy valaha is béke volt ebbe a szar világba az még
elképzelhetetlenebb. Sose volt, és soha nem is lesz. De hogy ezt megértsétek,
ahhoz el kell mesélnem mindent.
Négy elem tartja össze a
világunkat a legendák és az ősi gondolkodók szerint, amivel így, ilyen
megfogalmazásban semmi gond. Ezt a négy elemet mindenki ismeri: a tűz, ami
eléget mindent, pusztulást hoz, de melegével életeket lehet menteni; a víz, ami
nélkül nem lenne élet; a szél, ami épp oly szeszéjes és kiszámíthatatlan, mint
maga az emberi természet; és a föld, aminek köszönhetően van stabil alap a
lábunk alatt. De nem csak négy elem van. Van két elem ezek mellet, amiket én
csak rejtőzködő elemeknek hívok. Sokan nem tekintik őket elemnek, mert nem
kézzel foghatóak és nem is, mint anyagokat emlegetjük, hanem fogalmat a jó és a
rossz ábrázolására. Az egyik a Fény, ami régóta jelen van a földön, ami szintén
szükséges az élethez, a másik pedig egy olyan elem, amit a legtöbben gyűlölnek,
mert csak a rosszat kötik hozzá, pedig ez volt minden előtt, ez volt a legelső
dolog a világon, enélkül semmi se lenne, még fény se. Sötétség… Mindenhol ott
van, mindenben. Nem lehet eltűntetni, hiszen ahol fény, ott sötét is.
Megrögzötten ragaszkodik a világunkhoz, hiszen a kezdetek-kezdetén csak ő járt
ezen a szaros porfészken, és nem törődne bele, ha egykori birodalmából
kitörölnék őt. Igen, őt. Mert e két ellentétes erő két emberhez hasonló, de
inkább istennek nevezhető alakba kényszerült az évek során, onnét irányítva
mindent.
Amióta Fény van, a Sötétséggel
küzd. Évmilliók óta így van és ez így is marad, amíg a világ tart.
A többi négy elem a Sötét és a
Fény munkálkodásából született. A négy közül vannak tartózkodó elemek, mint a
víz és a szél. Ők nem érzik a késztetést egyik oldalhoz való csatlakozáshoz se.
A tűz ingatagnak mondható, mert ide-oda csapong a két oldal között. A föld
viszont a rossz cimborája a kezdetek óta. Ez a négy továbbadta erejét, ezzel
kisebb sereget létrehozva.
Ám amióta nincs nagy háború, az
emberek átmenetileg ugyan, de békébe élnek. De csak látszólag. Az elemek nem
vegyülnek, nem kommunikálnak egymással, semmilyenfajta érintkezés nem történik
köztük. Készülnek… Tudják, hogy hamarosan komoly háború veszi kezdetét, amibe
milliók fogják életüket veszteni.
Négy birodalomra osztódott a
világunk. Itt azért nem olyan amatőrök az elnevezések, mint az Avatárban. Azért
nálunk kreatívabbak voltak, akik kitalálták a neveket. A tűz birodalma délen
Cionnaith, azaz a tűz gyermeke; a víz közvetlen a tűztől nyugatra Marvina, ami
annyit tesz, hogy él a tenger; Marvinától északra Ginessa a szél; és a
felégetett föltől északra Tremiane a föld birodalma.
Az elemeknek ritkán ugyan, de
előfordult már keveredése, de az is általában a két passzív elem esetében. Az
ilyen félvérek általában a viharokat tudják irányítani. Nagyon ritka esetekben,
amire szinte alig volt eddig példa, hófehér bőrű, jéghideg bőrű és tekintetű,
fagyot és havat hozó gyönyörű emberek születtek. Azt mondják, amióta emberek
élnek talán, ha tíz ilyen ember volt, de már több száz éve nem született még
egy ilyen teremtmény, sokan nem is hisznek ebbe, hogy ilyen lények egyáltalán
léteztek. Én is csak a legendákba hallottam róluk. Egyszer olyan kíváncsi
lennék egy ilyen lányra, gyönyörű hófehér bőrrel, hosszú fehér hajjal és jég kék
szemekkel… Ahw… Gyönyörű.
Én Cionnaith szülötte vagyok. A
tűz szülöttei általában vadak és szenvedélyesek és szexik, de kimerem jelenteni,
hogy a korosztályomba ilyen téren én viszem a prímet. A legvadabb srác és a
legtüzesebb csaj, amit valaha hátán hordott egy a sárkupac együtt. A környezetünkben
a forróságtól még társaink se bírnak sokszor megmaradni. Nekünk kifejezetten
kötelező a tűzálló ruha. A többieknek csak szigorúan ajánlott.
A barátnőm, CL a legdögösebb csaj,
akit valaha láttam. Szőke hosszú haj, gyönyörű animekarakterhez illő arc, szép vágású
szemek, hosszú lábak, formás combok és szintén formás fenék. Széles gyönyörűen
ívelt csípő, keskeny váll, amit előszeretettel hagy fedetlenül. Hosszú vékony
ujjai csodákra képesek odalent és az ágyban egyszerűen észbontó. És ez mind az
enyém, ő pedig szintén szerencsésnek mondható, hiszen én vagyok a pasija, a
csodás…
- Jiminiee! – egyik barátom, mind közül a legjobb rántott vissza a valóságba
hátamra vetődve, így belepréselve engem kényelmes ágyam matracába.
- Azt istenit Tae! Majdnem szívrohamot kaptam! – toltam fel magam, ezzel
lelökve barátomat a matracra.
- Indulunk tesó, te meg itt szunyálsz!
- Bassza meg! – hirtelen felpattantam, felkaptam már összepakolt cuccaim,
rézvörös hajamat egy fekete sapka alá rejtettem, fekete bőrdzsekimet és bakancsomat
felkapva a már menetkész Taehyunggal kisurrantunk otthonról.
- Őseidnek nem kéne szólni? – fordult felém barnahajú barátom, amikor kiléptünk
a kiskapun.
- Tudják, hogy elmegyek itthonról. – válaszoltam vállat vonva. – Azt hogy
meddig, azt mi se tudjuk, nem hogy ők. Mondtam, hogy majd jövök.
- Mi is így mondtuk otthon. Többiekkel hol is találkozunk? – kérdezte elvigyorodva,
mire diadalmas mosolyra húztam szám.
- A határnál.
